Paff, a buvös sárkány, ki senkitol se félt,
Álomország tengerpartján játékok közt élt.
Paff, a buvös sárkány, ki senkitol se félt,
Álomország tengerpartján játékok közt élt.
Volt egy játszótársa, úgy hívták, hogy Peti,
Jó barátja madártollat hozott oneki.
A tengert együtt ájrták, repült a kis hajó,
Paff hátára felült Peti, így utazni jó.
Sok király és sok herceg és mind a kalóz nép
Köszöntötték, ha joni látták, tisztelték nevét.
Hiszen o volt R.
Örökké él a sárkány, de nem úgy a kisfiú.
Színes tollakkal nem játszik a felnott ifjú.
Egy szürke éjjel aztán Peti nem jött többé el,
S Paff, a sárkány otthon maradt, bár várta a tenger.
Hét fejét búsan rázta s tizennégy szemmel sírt,
Nem kelt többet útra eztán, így mondták a hírt.
Mert barát nélkül gyenge még a
sárkány is,
Paff elbújt a barlangjába, s most híre-hamva sincs.
Pedig o volt R.
