Provisorium Testo

Már nincs ösvény belém.
Ý, az ajtóm kilincsén
egy tolvaj-tenyér van,
pedig mindent oda'dtam.
Az Ýr, Ő a ludas mindenért, mert
mindig önmagához mért;
ha a májához, ittam,
ha a szívéhez, sírtam valakiért.
Ha majd télbe ájulsz, mint az útszéli fák,
csakis állva és büszkén csináld!
Azt a néhány kis ráncot, amit én tehettem rád,
addig ne szégyelld! Tőlük lettél
pont ilyen szép.
Most menj! Ýrtem ne aggódj, Nővér!
Az erény olyan világot kér,
miben nincsen rá szükség.
hol nincs bűn, se szentség.
Ýgy jó! Egy pillét gyertyaláng is hív.
Kell, hogy megkopjon a szív
a hozzád közeli részén,
amint hajlong a változás előtt!
Ha majd télbe ájulsz, mint az útszéli fák,
Te is állva és büszkén csináld!
Azt a néhány kis ráncot, amit én tehettem rád,
nagyon köszönöm! Tőlük lettél pont
ilyen szép!
Nézd, az Arany-búza ölén ring a szél!
Szebb időkről regél. Te csak bízz, s ne
a gondokkal törődj! A tolmácsa légy!
De ebben más lehet társad.
Ne bándd, mert én nem vagyok házad,
csak egy híd!
Ýpp, hogy több legyél nálam,
azért szóltam pár szót.
...és tudod,
megtiszteltetés volt.