Jó éjszakát - gondolta, s lassan elindult haza,
az öltöztetõ Marika a kockás plédet még rásimította,
'Tessék vigyázni mûvésznõ' - ezt még jól hallotta,
s azt is hallotta, ahogy bedörrent a színház kapuja
Pedig elégedett lehetnék - gondolta, egész szép este volt,
csak az a fõiskolás leány, az valami borzasztó, hogy az mit csetlett-botlott,
persze nyilvánvaló, hogy kinek a babája - gondolta,
és befordult a sarkon Sulyok Mária
És ment, nagyon lassan ment, lassan ment, óvatosan ment,
a múltkor majdnem elcsúszott, most már óvatosan ment,
egy Moszkvics jött nagy csattogva, jó gyorsan, de nem fröcskölte le,
a hátsó ülésrõl megbámulták, Õ észre sem vette
Istenem, jaj, - gondolta, milyen fáradt vagyok,
de a legnagyobb baj, - gondolta, hogy még enni sem tudok,
egy fél pohár tej meg egy pár szem keksz lesz a legjobb vacsora, - gondolta,
és befordult a sarkon Sulyok Mária
Az Undorító eszpresszóban - Õ így hívta - még szól a zene,
egy ilyen helyre Mária, ha megölnék, akkor sem lépne be,
de egy fa mögött megállt, és elbújva onnan hallgatta,
olyan ismerõs ez a kuplé, de hogy honnan, már nem tudta
Most egy szép autó lassít, s a sofõr szól a nyitott ablakon át:
'Excusez - moi, Madame, nous cherchons le Grand Boulevard',
és Mária felnevetett: 'Es befindet sich gerade hinter Ihren Rücken - au revoir',
s az órájára nézett, te jó ég, milyen késõ van már
S a megállóban csókolózott a körzeti doktornõ és egy diák,
egy jó nagyot köhögött, aztán szégyellte magát,
eszébe jutott valami, kicsit elmosolyodott,
a nyavalyás kockás pléd már megint majdnem lecsúszott
És otthon van, a lift indul, Mária már a fülkében áll,
és megvan a tej, meg a keksz, meg a könyv, meg a szemüveg és a kulcs is megvan már,
a tükörbe néz, és nem tetszik, egy grimaszt csinál, visszakacsint és úgy mormolja,
hát ez volt hajdanában kérem, Sulyok Mária
87. november, Farkasrét - milyen szép búcsúbeszéd,
a koszorúk zörögve borítják be az ócska fekete furgon tetejét,
induljunk jobbra föl, igen, díszsírhely, az 1-es parcella,
és befordult a sarkon Sulyok Mária
